Nos, az alábbi elemző kritika egykori középsulis oszt.főmtől, Kertész F. Benjámintól származik, aki nem mellesleg az irodalomra is okított annak idején. Külön öröm számomra,hogy ilyen hosszú kritikát kaptam tőle. Köszönöm neki! Úgy gondoltam megosztom Veletek,kedves olvasók!Na,mit szóltok? Egyetértés? További kritika?
"Kedves Zita!
Mindenekelőtt nagy köszönet a könyvedért... azon nyomban olvasni kezdtem. Éjjel egy órára ki is olvastam azzal együtt, hogy néhány látogatómnak eldicsekedtem a műveddel. GRATULÁLOK! Nagyszerű könyvet olvashattam általad.
Azt kérted előzőleg, hogy aki olvassa, írjon véleményt. Én most első elragadtatásomban megteszem még akkor is, ha némely dologban nem teljes a véleményünk.
Mint olvasó írom a rám tett hatás alapján a pillanatnyi benyomásokat. Nagyszerűnek tartom a választott témát. Bizonyára valós élményeken alapul a regény magva,- gondolok itt az olaszországi utazásra. A téma azért tetszik, mert bár a fiatalokról szól, de benne mégis a generációs problémák is megtalálhatók. A mára jellemző függő helyzetek és mellette a "merjünk nagyok lenni" gondolat is. Érdekes, hogy a saját neveden írsz, ugyanakkor -bár budapesti szereposztás-, mégis a szereplők zömének idegen hangzású neve van. Vajon miért? Mert ma ez a divat? Ezzel is kifejezésre juttatni a másságunkat, a nagyzási hóbortjainkat? Ugyanakkor a vezéregyéniségek, mint Péter, Márk,Vera stb inkább magyar nevek.
Okítani kellene a szerkezetet is. Ha emlékszel a francia irodalom nagyságaira /Stendhal, Balzac/, ott tanítottam a regény ívelő szerkezetét. Gyors szereplő skála, majd több szálon kibontás. Ez azt jelenti, hogy több szálon párhuzamosan több helyszín. Az indításban először a négy barátnő, majd fokozva: a négyes baráti kör-presszó-...és egy új szereplő Márk. Már itt tudni, hogy főszereplővé válik. A következő szál: apa-lány-feleség. Ezen belül apa-anya kapcsolat kibontása itt még csak sejtetés, majd a Szteve-Szőke nő-Kiara kapcsolat bonyolítása, valamint az apa-Mia bonyodalmak betétele. Érdekes, hogyan lesz a mellékszálakból főszál, vagyis a mellékszereplőből főszereplő.
Mit ad a műved az olvasónak? A tizennyolc évesek világát, életörömét, vidámságát- komolyságát? Talán igen és ez nagyszerű lenne, ha mindenkire érvényes lenne. Kár, hogy ez a gazdagok világa. Ezt a valóságot csak kevesen élhetik meg. Ugyanakkor lehet, hogy a kicsik /alsó rétegekben élő fiatalok/ számára az elérhetetlen, de vágyott álomvilág! Nem kételkedek abban, hogy a rózsadombi, budai villák ilyen gazdag, jómódú emberekkel vannak tele, s bár ezt hívjuk a felső tízezernek, mégis sajnos a többség csak álmodhat erről a világról. /Dunafalván, Katymáron, falvakban, kis városkákban!/
Egy másik érdekesség az általad vázolt karrier! Nos, arról nincs szó, hogy a karrier melyik válfajával találkozunk. Itt csak belecsöppent, beleszületett minden szereplő a gazdagságba, külön nem dolgozik meg érte. Ezért találhatja az olvasó szimpatikusnak talán az egyetlen dolgozó szereplőt Márkot. Mert van életcélja, a munkára alapozott álmai éltetik már huszonévesen is. A többi szereplő -még az általad ribancnak nevezettek is- élik a munka nélküli világot, ami azt jelenti, hogy megszerzik bármi áron, amit akarnak. És általában nem tisztességes úton történik a bekebelezés.
A két részből álló szerkezet egymásra épül, egyik a másik nélkül nem lenne sem izgalmas, sem érdekes. Öröm volt nekem olvasni az olasz túráról, hisz Róma kivételével szinte minden állomáshelyet bejártam. Jó volt emlékezni. Nagyon tetszett az idegenvezetés főbb vonalainak kidomborítása. Ha aprólékosabb lettél volna, akkor már útikönyv lenne és bizony sokat veszített volna a mű egésze. Így, hogy még ezt is fűszerezted apró élethelyzetekkel /kocsmák, presszók, "vadnatur"elemek/, még lágyabbá tudtad tenni, ugyanakkor megmaradt a tudományos alap is.Azt azonban te is tudod, hogy egy ilyen kirándulást csak nagyon-nagyon kevesek vehetik igénybe. Ehhez olyan bankkártya szükséges, amit igen kevesen engedhetnek meg, tehát az általad elérhető valóság csak ábránd, álom marad legtöbb ember számára.
Végül mint minden műben kerestem a személyes kapcsolódást. Mert valahol minden író belecseppent magából valamit a születendő gyermekébe, vagyis a művébe. Itt vannak bizonytalanságaim. Vajon ki formálja a Leila vagy Márk alakját? Mennyi van ezekben belőletek? Nagyon tetszik a karrieristák jellemzése. Lásd Egon alakjának megformálása. /seggnyalás, könyöklés, létra/. Ott a kérdés is, amit nem teszel fel, de az olvasó megadja a választ. Vajon ezek az emberek boldogok? Van barátjuk? Te azt mondod, pénz nélkül nincs boldogság /Egon mondja/, Nos, neki van pénze, de boldog-e? És vajon mi vár a négy lányra, akiknek mindene megvan. Tényleg megvan mindenük? Most még felhőtlen a ballagás utáni életük, de vannak- e céljaik? Mert erről nem tudhatunk semmit.
És végül még egy érdekesség. Bevonod a történetbe a szakmájában megfáradt, de még nagyon is fiatal tanárt. Ott a kontraszt a gazdag, úri társadalom és az értelmiség között. Mindvégig kilóg a kirándulók sorából a szerénységével, a védtelenségével. Bennem helyette is ott a kérdés: "mit keresek én itt ezek között?"
Végül nagyon szép a szókincsed. Talán az is tetszik, hogy beavatsz az ifjúság nyelvezetébe, de megmaradsz az irodalom, az író által diktált irodalmi szókincs mellett is. És ahogy beleszövöd a reklámodat, ez is nagyon érdekes. /Szekszárd, Dúzsi pincészet/
Ami nem igazán nyert meg, az az általad is említett helyesírás. Nem tudom, kinek köszönhető ez. Bizony, rontja a mű értékét. Egy irodalmi nagyszerű alkotástól elvárható, sőt alapkövetelmény, hogy tiszta legyen, mások számára példa legyen. Az első rész hemzseg az elírástól, az alap helyesírási tájékozatlanságtól. A második részben kevesebb van, mintha az kicsit nyugisabb lenne. Sok esetben a helyesírási program is segített volna. Nem tudom, miért nem használták. Sajnos, azonban nem old meg mindent még a helyesírási program sem. Csak egy példát említek: a "mond" ige nagyon gyakori szinte minden változatában, de főként a felszólító mód egyes szám második személyben. A gép meghagyja a mond ilyen alakját minden változatban. Holott felszólításban a felsz.mód jele hasonul, így mondd a helyes változat. Tudom, hogy nem rajtad múlt, mert ezekkel te tisztában vagy, de azért a felelősöket meg kellene találni.
Összességében én nagyon élveztem és nagyon büszke vagyok rád. Nekem nagyon tetszett és egy kellemes vasárnapot biztosítottál könyveddel.És ha én ennyit tudok írni egy olvasói élményemről, akkor az jó. Kívánom, hogy sok ilyen alkotásod legyen, és számomra nagy megtiszteltetés, hogy kaphattam egy példányt.
Remélem, hogy sok feldolgozandó élményed van még. Ehhez a szép és nagyszerű munkához kívánok erőt, egészséget, kitartást. Javaslom, hogy egyetlen kritikát se vegyél komolyan. A benned levő értékek nem válthatók olcsó, rosszmájú kritikákra. Én várom a következő könyvedet is és azt mondom, ha elsőre ilyen nagyszerűt alkottál, akkor ez csak az első és nem az utolsó.
Ne állj meg és a kiadás és ismertség miatt ne sok időt adj, mert az idő felejtés. Minden szépet és jót. Üdv Neked és Párodnak Kertész Benjámin"
A második pedig azért,mert...ahogy ránéztem erre a képre, rögtön pezsgőzhetnékem lett :)
A képek forrása: www.desiretoinspire.net és www.mytartelette.com
