2009. március 26., csütörtök

It is so MAGICAL - modern mesevilág

Ezeket a mesés képeket a www.daiypinkcupcake.blogspot.com oldalon találtam. Annyir beindult a fantáziám,hogy a képek köré mesét szőttem. Remélem tetszik.. (bár némileg szirupos...sebaj,néha kellenek a rózsaszín-vattacukor-álmok,nem?)
Jó szórakozást hozzá!! :)

A hercegnő meséje



Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer egy erdő. Az erdő északi részén volt egy csodaszép kastély.A kastélyban egy szépséges hercegnő lakott a nővéreivel.




Amikor a hercegnő szomorú volt,mert hiányzott neki nemrég elhunyt édesapja,vagy magányra vágyott,kisétált az erdőbe...
Így tett ezen a napon is. Szép idő volt,a nap átsütött a fák lomja közt,és midenhol madárdalt lehetett hallani. Meghallott egy különösen szép nótát,és a hang után indult,meg akarta találni a madarat,amely ilyen szépen tud dalolni.




Ahogy egyre beljebb és beljebb vetette magát az erdőbe,egyszer csak meglátott egy herceget. Először annyira megijedt,hogy el akart szaladni,de a herceg kedves hangon szólt hozzá,ezért maradt.A herceg egy napos helyhez vezette,aztá hellyel kínálta. Beszélgetni kezdtek. Sosem találkoztak előtte még,mégis úgy érezték,mintha mindig is ismerték volna egymást,csak már régen nem találkoztak volna,és most akarnák bepótolni az elmaradt beszégetéseket. A nap már kezdett lemenni,mikor a hercegnő észbe kapott,és sietve elbúcsúzott a hercegtől. Sietnie kellett haza a nővéreihez,akik az apja halála óta keserítették meg az életét.Mielőtt elment,megigérte a hercegnek,hogy máskor is lejön hozzá ide. A herceg boldog volt.A hercegnő pedig mosolyogva hazaindult...




Mielőtt végleg eltűnt volna a park sarkában,mégegyszer visszafordult.A herceg szíve is,és a hercegnőé is egyszerre dobbant meg,és mindketten tudták,ez mit jelent: Szerelem elsőtől,az utolsó dobbanásig...



A hercegnő nővérei gonoszak voltak. Maguknak akartak mindent,és úgy gondolták,amíg ő él,nem fognak sosem hatalomra és tiszteletre szert tenni. Persze az örökségre is igen fájt a foguk. Ördögi tervet eszeltek ki,amíg a hercegnő az erdőben a herceggel találkozott.



A nővérek kicsalták magukkal tehát a hercegnőt az erdő keleti sarkában álló boszorkánykunyhóhoz,azzal az ürüggyel,hogy megbeszéljék a dolgaikat,és mindörökre békét kössenek egymással. Mivel a hercegnő mindig illedelmes volt,rögtön belement a dologba. Pár óra gyaloglás után oda is értek a különös tetejű lakhoz:



Mivel a házat már régen nem használta senki,rendbe kellett tenni. A nővérek ráparancsoltak a hercegnőre,hogy amíg ők elkészítik a teát,addig ő tegye rendbe a szobát,hogy teázni lehessen.



A nővérek kivonultak a konyhába,hogy elkészítsék a teát. Természetesen a varázslöttyöt, amivel meg akarták mérgezni a hercegnőt...


Egyszer csak,miközben a nővéreit várta a kis lak ebédlőjében a terített asztalka mellett,egy egér szaladt át a szobán. A hercegnő megijedt és felugrott a székre. Ekkor léptek be a nővérek a gőzölgő teáskanállal,és azonnal rászóltak,hogy ne viselkedjen ilyen gyerekesen. A hercegnő elszégyellte magát,és csendesen visssaült a helyére.



A gonosz nővérek végül addig kínálták a hercegnőt a kotyvasztott varázslöttyükkel,amíg az szomjas nem lett,és ki nem ürítette végül a csészéjét fenékig. A nővérek ravasz mosollyal az ajkukon lesték a hatást: pár perc elteltével a hercegnő kezdte furcsán érezni magát. Cudar melege lett,egymás után hányta le magáról a ruháit,mígnem már alig volt rajta valami. Aztán pedig se szó,se beszéd,egyszer csak elaludt...és nem is ébredt fel többet. A nővérek kacagásban törtek ki. A tervük sikerült.A hercegnőt egy kocsira tették és kivitték az elvarázsolt erdő egy rejtett zugába,és otthagyták. Otthon pedig mindenkinek azt mondták,a hercegnő elszökött,vagy elkóborolt. A kastélyban mindenki szomorú volt,a nővéreket kivéve,akit most már igazán dőzsölhettek...




A herceg szomorú volt,el sem tudta képzelni,miért nem jön többé a lány...egy álló hétig minden nap kiment az elvarázsolt erdő tisztására,hátha összefutnak megint,de ez nem történt meg. Egy nap arra járt egy katona,és a herceg észrevette a kabátján a jelvényt,amilyet a lányon is már látott. Megállította,és kikérdezte. A katona elmondta,hogy a lány valójában egy hercegnő,akinek az apja nemrég meghalt,és a gonosz nővérek megátkozták a legkisebb testvért,mert irigykedtek rá az örökség elosztása miatt. Gonosz átkot szortak rá,és eldugták egy helyre,de hogy hova,merre,azt már nem tudta elmondani,mert a déli harangszóra a helyén kellett lennie,és sietnie kellett vissza a kastélyba..
A herceg elszomorodott,és azt sem tudta,mit tegyen. Aztán valami megszólalt a szívében. És ő,hallgatva a hangra,arra indult,amerre a szíve vezette,az erdő mélye felé....




Az erdőben az esernyőtüdérrel találkozott össze. Mivel a tündér jóságos volt,elmondta,merre kell továbbmennie..



A herceg megláttott az erdőt kettészelő út közepén egy lerobbant kocsit. Egy boszorka kutatott a csomagtartóban bőszen. A herceg mosolygott magában: lám,lám,már a boszorkák sem a régiek,még csak szőrös lába sincs,nemhogy seprűnyele. Nem baj,azért segítek rajta,hátha a segítségémre lehet...



Jó tett helyébe jót várj! -szólt a boszorka,és elmondta a hercegnek,hogy a hercegnőt-akit keres-kutat- megtalálja a kerek erdő közepében mély,átok űzte álomba merülve,és csak egy szerelmes csókja ébresztheti újra életre....aztán a boszorka az immáron megszerelt kocsijával tovarobogott...



A herceg már tudta merre kell mennie,és gyorsan szedte a lábát.Pár óra elteltével a helyszínre ért.Meglátta a gyönyörű hercegnőt,és tudta,mit kell tennie:



Puha csókjával ébresztette fel a gonosz átok űzte álomból a tornacsukás gyönyörű hercegnőt,aki amint meglátta,szeremesen sóhajtott fel:



A hercegnő természetesen azonnal hozzáment feleségül a hercegéhez...



A gonosz nővérek is elnyerték méltó büntetésüket...száműzték őket a pompás kastélyból a galambok szigetére...



És a hercegnő boldogan élt,amíg meg nem halt...



Itt a vége,fuss el véle....:)


Nincsenek megjegyzések: